A mai nap is eléggé hidegen indult -5 C fok.
Tegnap voltam egy terepfutáson nike futóklubbal 11,7 km lett a vége 1 óra 22 perc alatt teljesítettem de szinte csak kocogtam mert nem volt egy nagyon megerőltető szintkülönbség. Eléggé elfáradtam de gondoltam ha már beneveztem a szentendrei terepfutásra akkor illendő elmenni. Előző nap megszületett az elhatározás lefutom azt a 11,4 km ma is. Igaz nem tudtam a terepviszonyokat – vesztemre.
Szentendrei általános iskolánál volt a nevezési központ. Itt lehetett befizetni a nevezést majd átvenni a rajtszámot. Útvonal nem ismert ……………..
11:10 Rajt
Elindult a mezőny vagyis inkább csúszkált mindenki össze-vissza, vagy a lába elé figyelt. Nagyon kemény terepen volt kijelölve az útvonal. Igaz az első pár száz méteren leszórtak hamut mert teljesen jégpályává volt fagyva a talaj.A taktika itt letisztult, nincs gyors futás csak a biztonságra törekszem sok az a 11,4 km ilyen terep viszonyok között. Pulzust alacsony szinten tartása amennyire lehet. (u.i:nem lehetett !)
Az össz. szintemelkedés 300 méternek volt megadva. Első 3 km-en meg is tapasztaltuk ennek “jótékony” hatását. Cseresznye-hegy olyan emelkedő ahol többen – köztük én is – nem futottunk mert egyszerűen nem lehetett azon a részen felfutni. Az elsődleges akadály az volt hogy elég meredek az út felfelé de ezt megspékelve a föld betonná volt fagyva ahol meg nem ott korcsolya pálya volt. Na ember legyen a talpán aki itt felfut épségben.
Amikor a Vasas-szakadékhoz értünk 5.km.-nél már a tartalékok elfogytak, glikogén kiment az izmokból pótolni kellett valahogyan. Elővettem a cerbona szeletemet. De mivel -5 C fok volt esélytelen volt beleharapni. Olyan kemény volt mintha bent tartottam volna a fagyasztóban. Ok akkor mi legyen, ennem kell mert szervezetem síkit a szénhidrátért. Bevettem a számba majd ott kiolvad, addig melegítettem a számban míg sikerült összerágnom.
Kő-hegy – Frissítőpont (tea olyan forró hogy két marék havat kellet beletenni, hogy iható legyen)
Elérkeztünk Czibulka János turistaházhoz, hurrá civilizáció első jelei. Mert eddig olyan erdős része futottunk, hogy se híre se hamva ember lakta településnek. Ilyen időben ha sérülés van akkor elég kellemetlen lenne a pl.bokasérüléssel feküdni a földön. Oda mondjuk hogyan jut el a mentő azt nem tudom. Tehát a taktika épségben megúszni az egészet nem PB-t javítani.
8.km.-nél
Az emelkedő majd az erdős rész után jött a sík terepen való futás. Azt hittem itt már nem lesz probléma. Az első szép mozdulatomat a fotós előtt mutattam be egy gyönyörű szép 8 pontos eséssel. Boka kiment, kezemmel tompítottam. Ok most már 3 km nem lehet feladni. 2-3 percet feküdtem a földön majd összeszedve magamat és a lábamat elindultam. Valószínű az adrenalin elég rendesen dolgozott mert semmit nem éreztem. (később viszont alig tudtam lábra állni). Sík terepen annyira hideg volt, hogy nem éreztem az arcomat a derekam meg elkezdett fázni, pedig két réteg technikai ruha és egy melegítő felső volt rajtam.
Befutásnál volt egy kis biztatás ami nagyon frissítőileg hatott beírták az időmet és gratuláltam a teljesítéshez. Ez is megvan, gyorsan be a kocsiba és irány dolgozni……….
Az eredmény (ami nem túl fényes de legalább teljesítettem)
120 indulóból a 99. helyen végeztem 1:25:50-es idővel (ami 7,5 perc / km) 😦
János (Fut-úszik-teker) 