Mohó Sapiens

Mohó Sapiens – Vészesen hízik az emberiség

Megjelent egy cikk a Nők Lapja újságban ami elég tanulságos. Leírhatnám saját szavaimmal is az ott olvasottakat de inkább közlöm a teljes cikket a forrás megjelölésével.

“Az utóbbi években többször is felröppent a hír, hogy a légitársaságok a túlsúlyos bőröndökhöz hasonlóan a túlsúlyos utasokra is extra díjat terveznek bevezetni. A jogvédők és az érintettek szerint ez a beteg emberek diszkriminációja, míg a repülőtársaságok a matekra hivatkoznak.
-1980 és 2000 között megduplázódott az elhízottak száma, a repülőgépek üzemanyag-felhasználása pedig emiatt 350 millió gallonnal emelkedett. Ennyi kerozinba került a túlsúly – mondja dr.Forgács Attila a Corvinus Egyetem Pszichológiai Központjának vezetője, Az evés lélektana című könyv szerzője.
“Kedves kövér doktorandusz-jelöltek! Akinek annyi akarat ereje nincs, hogy leáll jön a szénhidrátok habzsolásával, annak ahhoz sem lesz ereje, hogy befejezte a disszertációját.” Ezt a nagy vihart kavart üzenetet a Twitter-oldalán tette közzé dr. geoffrey Miller, a New Mexico Egyetem pszichológia professzora, válaszul arra, milyen szempontok szerint választ maga mellé PhD-hallagatókat. A “sizeism”‘ vagyis a testméret szerint hátrányos megkülönböztetés nem új jelenség. Bár akkor még nem voltak ilyen sokan, a túlsúlyos emberek már az ötvenes években is nehezményezték, hogy kevesebbet keresnek, vagy fel sem veszik őket bizonyos állásokra, mert azt feltételezik róluk, hogy lustábbak, mint a soványak.

Őket választják utoljára

Az emberi jogi mozgalmak erősödésével, és mert mára már a populáció fele elhízott, a túlsúlyosak egyre jelentősebb társadalmi erőt képviselnek, a pejoratív jelentésű kövér szót például az ő érzékenységükre tekintettel cseréltünk ártalmatlanabb szinonimákra (teltkarcsúm molett, duci) Mindez azonban nem változtat a ténye, hogy a súlyproblémákkal küzdőknek már gyermekkorukban szembe kell nézniük előítéletekkel : soványabb társaik nem barátkoznak velük, és őket választják utolsóként a csapatjátékokban. Egy amerikai felmérés a humánerőforrás-menedzserek 30 százaléka állította, hogy a túlsúly hátrányt jelent a munkaerőpiacon, és 93 százalékuk ismerte be, hogy ha egy normál testsúlyú és egy elhízott jelölt közül kell választania, az előbbit alkalmazza. 

A Connecticut Egyetem pszichiátriai tanszékének vizsgálata szerint a túlsúlyos nők nagyobb hendikeppel indulnak az életben, mint a soványak, vagy akár mint a túlsúlyos férfiak: nagyobb valószínűséggel veszítik el az állásukat, gyakrabban válnak bűncselekmény áldozatává vagy elkövetőjévé, és gyakrabban halnak erőszakos halált a partnerük keze által. Az orvosok ugyanakkor arra hívták fel a figyelmet, hogy az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő plus size mozgalom is félrevezető, mert ezeknek a modelleknek ugyanúgy nem egészséges a testsúlyuk, és a plus size méretet nevezni a “valódi nő” méretének ugyanúgy káros, mint anorexiás nőket kiáltani ki szépségideálnak.

A kóros elhízás az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban is sok embernek jelent üzletet. A super size méretű ruhák óriási piaca mellett a morbid mértékben elhízottaknak erősebb kézi keféket, speciális vécéket, dupla nagyságú tolószéket, korházi székeket és hordágyakat kínálnak a gyártók. 

Chacey Morlan 1890-ben 230 kiló volt, egy cirkuszban mutogatták. Ma már nem tudna ebből megélni, mert testalkata nem számít többé különlegesnek – mondja dr.Forgács Attila, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy a tizenkilencedik század első felében még csupa vékony testalkatú közszereplőink voltak (Petőfi, Arany, Kölcsey, Csokonyai, Kossuth), a kiegyezés után jelentek meg testesebb személyiségek (Mikszáth, Baross Gábor, Deák Ferenc) Az emberek testsúlya az iparosodással, a városiasodással és árubőséggel kezdett rohamosan nőni, az első sovány kultusz pedig a huszadik század húszas éveiben jelent meg, feltehetően azért, mert egyre többen híztak el.

A fogyókúrától is hízunk 

A fogyás misztikus dolog. Az emberek többsége szeretne lefogyni, és szinte bármennyi pénzt megadna azért, hogy ez sikerüljön. Amikor dr.Forgács Attila legutóbb számolta, 1200 fogyókúrás módszert talált, de ennél jóval több lehet a piacon. Egyre újabb fogyókúrás módszerek jelennek meg, mégis egyre kövérebbek vagyunk: Fehér Orsolya, a Corvinus Egyetem PhD- hallgatója a disszertáció-jában szellemes vizsgálatot mutatott be: amikor megkérdezte az emberektől, hogyan étkeznek, általában mindenki egészséges ételeket nevezett meg. Amikor azonban a vizsgálat kapcsán kisorsolandó vacsorát helyezett kilátásba, és kérte, hogy két menü közül válasszák ki, melyiket szeretnék, rendre az egészségtelenebb változatot jelölték meg.

Az OECD egészségügyi statisztikája szerint az európai országok közül az elmúlt húsz évben Magyarországon nőtt leginkább (15,3 százalékkal) és Svájcban a legkevésbé ( 2,7 százalék) az elhízottak aránya.

A hatvanas években hazánkban még nem végeztek epidemológiai kutatásokat, mégis van rá bizonyítékunk, hogy a tömegméretű elhízás ebben az időszakban indult: Ruhaipari Tervező Vállalat jelezte, hogy egyre növekednek a ruhaméretek a vásárlók fokozódó súlya miatt – mondja a szakember.

Karnyújtásnyira a veszély

A hatvanas években megjelenő hűtőszekrényeknek köszönhetően ma már egész szupermarketeket találunk otthonunkban. Kísérlet bizonyítja, hogy az ételhez való könnyű hozzáférés hogyan vezet elhízáshoz. Adminisztrátorok asztalára tettek kekszeket, a másik csoportnak azonban pár lépést kellett tennie, ha nassolni akart, mert nekik egy szekrényben helyezték el a kekszes dobozt. A karnyújtásnyira lévő 30 kekszből kilencet ettek a résztvevők, míg abból, amiért két lépést kellett tenni, csak négyet. A kísérlet azt példázza hogyan vesszük magunkhoz észrevétlenül, napi rendszerességgel azt a plusz 100 kalóriát, ami egy hónap alatt félkilós súlynövekedést okoz. A 100 kalória, az szinte semmi: két deci tej, egy tojás, vagy öt deka párizsi. Hogy mennyi szerepe van az étkezésben a nem tudatos hatásoknak, azt is mutatja, hogy élelmiszer-vásárlásaink 70 százaléka impulzív, azaz előre nem tervezett. Az pedig,hogy az asztalon hagyott ételt valaki mindig meg fogja enni ugyanolyan alapigazság, mint az hogy az a pisztoly, ami egy filmben megjelenik, biztosan el fog sülni. A televíziónak és az autóknak is komoly szerepe van az elhízásban, a hatvanas évek eme vívmányai is segítettek a mozgásszegény életmód elterjedésében. 1969-ben a gyerekek 42 százaléka, míg 2001-ben már csak 16 százaléka járt gyalog vagy kerékpárral az iskolába az USA-ban. A magyar lakosság a törököket követően a második legtöbbet tévéző nép Európában.Márpedig minél többet néz valaki tévét, annál valószínűbb, hogy elhízott. Nem számít, hogy az illető14 vagy 44 éves, az sem, milyen csatornákat kedvel, az összefüggés érvényes.

Időközben a televíziónk egyre soványabb lett, mi pedig egyre kövérebbek, amihez a cukros üdítők térhódítása is hozzájárult. A harmincas években egy átlagos magyar évi 11 kiló, a hetvenes években pedig már 40 kiló cukrot fogyasztott. Míg a nyolcvanas években kétszer annyi tej fogyott, mint üdítő, ma kétszer annyi üdítő fogy, mint tej. A fiatal felnőttek napi kalóriamennyiségnek negyedét cukros üdítőkből fedezik az USA-ban. A gyógyszerészek által fejlesztett készételek, amelyeket az időhiánnyal küzdő, dolgozó nők életét könnyítették meg, szintén jelentős szerepet játszottak az elhízásban. A második világháború után jelentek meg a szupermarketek, és bennük az új, (túl)fogyasztó embertípus a Moho sapiens shopiens.

Fogyasszon többet – legyen karcsúbb !

Hogy a kövérség valamilyen tudat alatti szükségletünket elégíti ki, azt GeigerÁgota kísérlete illusztrálja leginkább. Ebben különböző testalkatú gyerekeket arra kért, menjenek olyan közel a pszichológushoz, amit még nem éreznek zavarónak. A nagyobb testalkatúak közelebb mentek, mint a vékonyak – ahogy azok a vékonyak is , akikre vattamellényt adtak. A kövérség ezek szerint védőpálcaként működik: azért nehéz megszabadulni a túlsúlytól, mert a tudatos fogyásvágy ellentmondásban áll utóbbi évtizedekben elterjedt a tudományos étkezés amely megmondja, milyen időközönként mekkora mennyiségű ételt kell egy csecsemővel megetetni. Így pedig a gyerek sosem tanulja meg a különbséget az éhség és a jóllakottság között. 

Egy amerikai egészségügyi szervezet, a National Heart, Lung and Blood Institue felmérése szerint az átlagos amerikai gyorséttermi ételek mérete harminc év alatt megduplázódott, az ötvenes évek óta pedig megnégyszereződött. Ami korábban nagy méret volt, az lett mára a normál adag, ami régen a kis adag volt, akkorát már nem is árulnak a gyorséttermekben. A mozipénztáraknál lavórnyi a pop-corn, vödörnyi az üdítő, a fánkok és a sütik a duplájukra nőttek – csak a saláták mérete maradt ugyanaz. Hozzászoktunk, hogy az elénk tett éetel nagyob, mint amire szükségünk van. A média ráadásul tökéletesen ellentétes üzenetekkel bombáz minket : vegyél kettő, fogyassz többet, hármat adunk egy áráért – ugyanakkor legyél karcsúbb, mert akkor érsz valamit ha sovány vagy. 

Oravecz Éva Csilla

forrás : Nők Lapja 2013/35.augusztus28. számában

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.