Mezitlábas futás avagy hogyan futunk

Egy érdekes cikket találtam egy külföldi lapban – Intelligent Life – a mezítlábas futásról. Sokat lehet mostanában hallani erről a fajta futásmódról. A megjelenő futócipőmodellek is ennek a futásmódnak a “szellemében” készülnek el.

Nike Free Runcipők is mind ezt hivatottak betölteni azaz azért ennyire hajlékonyak és könnyűek mert a mezítlábas futáshoz szeretnének a gyártók a legjobban hasonlítani úgy, hogy közben az ő márkajelzésükkel ellátott futócipőt vegyük meg. Az afrikai gyerekek meg mindezen nevetnek mert csak kimennek futni mezítláb és semmi költségük nincs(persze ennivaló sincs, frissítés is kevés lehet).  Szerintem az is fontos különbség a mi futásunkhoz képest, hogy a meleghez rendesen hozzászokott a szervezetük ezért amikor idejönnek Európába futni nekik ez a 30C – ami nekünk már hőség – nekik szinte kellemes körülmény a 40-50C hőmérséklethez képest. Saját magam tudom, hogy nem lehet futni 35C.-ban ugyanolyan időt mint 25 vagy 20C enyhe időben. Az is egy internetes cikkben találtam meg : Mitől futnak ilyen jól ? Miért ők nyerik meg az összes versenyt ? Erre egy korábbi bejegyzésben választ kapunk.

A 2012.10.havi Spar Maratonnál én is láttam egy elvetemültet aki nem vett fel cipőt de ruhát sem sokat hiszen csak egy fecskében futott. A sportriporter mellette elhaladva (ő is futott váltóban) megkérdezte : “nem fázik?” mire ő :”nem mert futok” és milyen igaza van. Bár azt nem tudom, hogy az aszfalton való futás mennyire készíti ki a lábat 42 km-en de az biztos speciális felkészülés kell ehhez a futótechnikához.

Az eredeti nyelven a cikk :

Bare it and grin

Living in New York, Robert Lane Greene used to run in trainers. Then this happened….

“You have flat feet,” said the man at the shoe shop. “Flat as a pancake.” He had been analysing my stride, armed with a treadmill and a videocamera. News to me, but he had no reason to lie. He could have sold me any of a million shoes, but he picked out a pair that he said hed the cushioning and support I’d need. I left the shop feeling I would forever continue to flog the ground misrerably, now with offically flat feet.

A few weeks later The Economist took part in corporate fun-run in Central Park. I did my usual, workmanlike stuff, 3-5 miles in half an hour. One colleague, Chris, finished in 24 minutes. He was wearing funny things on this feet : those shoes that look like glove, with a finger for each toe.

I began searching online for “barefoot running”. A friend lent me”Born to Run”, a book from 2009 by Christopher McDougall, about a tribe of Indians in Mexico’s muntains, nearly all of whom run vast distances for fun it thin , homade sandals. McDougall had also found disparate researchers who disputed the shoe companies’ mantra that cushioned is best.

I checked out the work of Daniel Lieberman, an evolutionary biologist at Harvard. His website had slow- mo movies of runners in differernt footwear withdifferent footfalls. The key, I read, was not the shoes: it was the landing. Most Western runners, in thick trainers, extend their foot well in front of their body,and land on cushioned heels, taking long strides. But African children who own no shoes -like our ancestors – land in their forefoot, directly below the hip, and take shorter. lighter strides. The videos came withanimated graphs: even in cushioned trainers, the heel strikers experienced a sharp spike in the forces going through the leg. The unshod forefoot-strikes’ arches flattened slightly, and the forces showed a smoothpeak and fall-off. This is how we were born to run.

Studying the Harvard cross-country team, Lieberman found that forefoot-strikes had significantly less repetitive-strain injury. He advocates starting barefoot – literally. On a hard surface, not sad. Yes, on concentre even: it’s no harder than the baked African savannah we evolved on.This, he says, forces the best form. You cannot land on your heel; it will hurt.

I did a few barefoot laps around the block. My feet felt wonderful. My steps were so light they almost felt mincing, which made me a little self-conscious. But I wanted to keep going, and going. Whish, the barefoot gurus had warned, you should not do. Many converts love it so much that they injure themselves. Even if we were born to run this way, we haven’t done so since our parentsforced us into shoes, changing our walking as well as our running form. The muscles in the foot and lowerleg had barely been used since then. Sure enough, the next day it felt as if I’d done hundreds of calf-raises with weights in the gym. Yet I couldn’t wait to run again. I bought some flexible, cushion-free slipper.like minimal shoes.

I added distance, starting with a quarter-mile, and adding 10% each run. I got faster and tweaked my form with the help of online coaches and videos. The soreness in my calves took weeks to fade, and as it did, the featureless cylinders that had been my lover legs began to sport something resembling muscles.

fordítás folyamatban….
forrás : Intelligent Life 2012.nov-dec száma

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.