Balboa kör – avagy vigyáz csúúúúszik

Helyszín : HHH – János hegy (Erzsébet Kilátó) – HHH
Szervező : Csanya, Marky és Béla
Terep :
csak erdő
Táv:
19 km +800 m szintemelkedés

Meghívott “vendég” (teljesítő) : KOKO Kovács István és edzője Öcsi bácsi

Classic Balboa Facebook logo
Kép forrása (classic Balboa Facebook)

Mai napon megint (IV.alkalom) megrendezték a Balboa Classic közösségi futást. Nekem ez a III. alkalom. Vagyis nem is futóverseny hanem amolyan közösségi futás. Rengetegen eljöttek, amiből látszik, hogy nagyon nagy igény van a terepfutásra. Az itt megjelent személyek és akik teljesítették a távot azok mind egytől-egyig férfias dolgot hajtottak végre (igaz hölgyek, lányok is voltak, külön tisztelet nekik). A táv 18 km körüli és ez társul egy nagyon komoly +800 méteres szintemelkedéssel. De a mostani versenynél még egy nagyon jeges pálya is “színesítette” az út vonalat.

Nagyon szerencsések vagyunk, hogy Budapesten tudnak rendezni ilyen versenyeket hiszen vannak  megfutható “magas” hegyek. Sokaknak a lakhelyük adta lehetőségek miatt csak sík terepen tudnak edzeni. Ennek a közösségi futásnak a mottója volt, és futás közben eszembe is jutott : “szintet viszünk az életedbe” nagyon találó és igaz. Ha sokáig futunk ugyanazon a terepen egyenesen, egyenletes tempóba hozzászokik a szervezet. Aztán semmi fejlődés, ezzel szemben ezek a terepfutások mindig megadják a kellő pulzusemelkedést amivel nem tud mást kezdeni a szervezet csak megerősíti azt a testrészt ami gyengébb volt előtte vagy lefogysz onnan ahol sok van 🙂

8:30 helyszínre érkezés, parkolás

Előző évhez képest megint többen jelezték, hogy jönnek az eseményre (+500 ott leszek, +1100 meghívott a facebook szerint) így a parkolás egy külön koordinációs feladatott adott a szervezőknek. Nem volt probléma a parkolással, úgyhogy köszönet érte a szervezőknek.

8:45 – 9:00

A Start helyszínre érkezve már érezni lehetett a közösség “hatását”, hogy mindenki szürke felsőben érkezett és egy volt a célunk, teljesíteni ezt a nem mindennapi távot. Jó volt a hangulat, szólt a Rocky film klasszikus zenéje (Eye of the tiger….) akkor még nem tudtuk mire vállalkoztunk 🙂

Öcsi bácsi és KOKO volt a középpontban
Öcsi bácsi és KOKO volt a középpontban

Mindenki melegített és beszélgetett aztán egyszer csak elindították a futókat, amolyan rögtönzött 5,4,3,2,1 Rajttal. Megkezdtük a futást vagyis már az első kilométereken azonosultunk a ténnyel, hogy itt nagy tempót nem lehet futni, tiszta jég az út !!  Ezen egyszerűen képtelenség volt futni………ennek ellenére volt aki meg megpróbálta.

Rajt pillanatai
Rajt pillanatai (forrás : Mernyó Ferenc)

Talán a tavaly ugyanilyenkor teljesített Balboa annyiban volt jobb, hogy inkább a sár dominált nem csúszott ennyire mert ez életveszélyes volt, mint ahogy a kép is mutatja. Futás közben olyan volt mint amikor egy háborús filmben megy a sereg előre és a roham közben egy-egy ember eltűnik mert lelőtték mellőled. Itt is ilyen volt, egyszer csak eltűnt mellőlem az ember, elesett. Remélem amúgy komolyabban nem sérült meg senki mert halottam mentő autót szirénázni. Nekem is sikerült kettő nagyobb (10 pontos) esést produkálni. Megnéztem mindenem működik, semmim nem tört el így mentem tovább, valószínű az adrenalin ilyenkor jó hatással van az ember szervezetére.

néhol ilyen volt a terep
néhol ilyen volt a terep

Felérve az Erzsébet kilátóhoz a szokásos fénykép készítése (kéz a magasba csap)  amit én megspékeltem a névjegyemmé vált felugrásommal.

forrás : Iron Fotó
forrás : IRON Fotó

Ahova felfut az ember onnan le is kell jönni, ez így van akárki akármit mond. Mi is megpróbáltuk, nagyon nyögvenyelősen ment, szinte már öregurasan totyogtunk lefelé. Nem baj a biztonság az első, de volt aki fenéken teljesítette a lefelé mentet. EZ CSALÁS 🙂

Balboa kör

Utolsó kilométerek nehezen mentek nekem, egyszerűen elfogytam. Nagyon sokat kivett belőlem ez a totyogás a jégen. Beérkezvén megláttam KOKO-t és rögtön kaptam az alkalmon, hogy egy közös fotó erejéig “összeálljunk”, hiszen már háromszor teljesítettem ezt az útvonalat és még nem volt alkalmam kérni tőle egy közös fotót. Így elmondhatom magamról, hogy egy kis ideig mellette futottam, de ugyanezt az élményt megkaptam és váltottunk egy pár szót Kropkó Péterrel is felfelé a János hegyre menet.

végre sikerült egy közös kép
végre sikerült egy közös kép, köszi KOKO

Ciki nem ciki de odamentem a “büfé”-hez és kértem Colát mert egyszerűen kifogytam, elhasználtam minden cukor (glikogén) tartalékomat (mint a Man In Black-ben : asszony cukrot és vizet…….még) Beszélgettem egy kicsit Beda Szabival is a versenyről, de neki is egy dolog jutott az eszébe : “nagyon nehéz volt, talán ez volt a legnehezebb” így megnyugtatott, hogy nem csak mi voltunk bénák a jeges terepen hanem mindenki küzdött az elemekkel.

terülj-terülj asztalkám
terülj-terülj asztalkám

Összegzés

Most hogy vége van azt mondom nagyon kemény volt a verseny, jó szervezéssel elég komoly közösség épült erre a rendezvényre, köszönjük innen is a szervezőknek. Jómagam megúsztam nagyobb baleset nélkül az egészet, teljesítettem a távot igaz nem javítottam az időmön de nem ez a lényeg Ez is a kötelező versenyeim között szerepel az éves naptáramban.

Külön köszönet az önkénteseknek akik az útvonalat biztosították, átkeléseinknél.

Itt van a futásom szinttérképe és a pulzusom monitorozása. (érdekes néhol magasabban van a pulzusom mint a legmagasabb pont amit megérintettünk 🙂

Hát nem a zsírégető zónában futottam az biztos ( de nem is ez volt a cél)
Hát nem a zsírégető zónában futottam az biztos ( de nem is ez volt a cél)

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.